Az 1790-es megyegyűlések naplói tanúskodnak arról, hogy az önálló magyar jegybank szükségességét már megfogalmazták. A térség gazdasági – ezen belül pénzügyi – életét alaposan módosították a napóleoni háborúk. A békekötés utáni konszolidáció jegyében jött létre a Habsburg Monarchia jegybankja, az Osztrák Nemzeti Bank részvénytársasági formában, a nyugat-európai gyakorlat figyelembevételével, 1816-ban. Magyarországon ekkor még semmilyen pénzintézet nem működött. Az ONB „bankfiókpénztárakat” nyitott bankjegyváltási céllal magyar illetve erdélyi területen Budán, Temesvárott és Nagyszebenben 1818 és 1823 között. A pesti fiók csak 1851-ben kezdte meg munkáját.

A reformkori közélet szereplőinek írásaiban, gondolataiban többször visszatér újra a jegybank kérdése. A magyar követelmények összegzését Széchenyi István 1830-ban megjelent Hitel című művében találhatjuk. Széchenyi egy önálló fejezetet szentelt a megalakítandó jegybank szükségességének és eszméjének. Kossuth Lajos és kortársai, így Trefort Ágoston, Fényes Elek hírlapi írásaikban, vezércikkekben, elsősorban a Pesti Hírlap hasábjain vitáztak a témáról. Időközben megalakultak a takarékpénztárak és 1841-ben az első magyar bank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. 1848-ra ez az egy bank és 36 takarékpénztár működött Magyarországon és Erdélyben. Az 1848-as 12 pont 9. pontja lakonikus tömörséggel fogalmazza meg, „mit kíván a magyar nemzet”: „Nemzeti bank”. (a „magyar” szó nélkül). Ahogy a többi pont, így a 9. sem valósult meg a forradalom és szabadságharc alatt.

Az abszolutizmus éveiben fel sem merülhetett az önálló magyar jegybank kérdése. Az 1867-es kiegyezés is megoldatlanul hagyta a jegybankkérdést. A jegybanki feladatokat a későbbiekben is az Osztrák Nemzeti Bank látta el az egész birodalomban, beleértve Magyarországot is. A pénzverési és kibocsátási jog Magyarországon továbbra is a törvényesen megkoronázott uralkodót, ekkor Ferenc Józsefet (1848-1916) illette, de a többi kérdés, például a papírpénzé rendezetlen maradt. Emiatt az elkövetkező években többször megkísérli az osztrák és a magyar fél rendezni a bankkérdést. A megoldás az 1878-ban a dualista állam közös jegybankjának megalapítása lett részvénytársasági formában, 90 millió osztrák értékű forint alaptőkével, Osztrák–Magyar Bank néven. Jogilag az egyenlőséget fektették le, tehát két székhelyet, Budapestet és Bécset rögzítették az iratokban, de a tényleges irányítás az utóbbiból történt a bank teljes működése alatt. A közös bank jegyei 1880-tól jelentek meg, egyik oldalon csak magyar, a másikon német nyelvű szöveggel, illetve az értékjelzés a monarchia nagyobb nemzetiségeinek nyelvén is. A fémpénzeket, amelyeket nem a bank volt jogosult kibocsátani, vagy német vagy magyar felirattal látták el verési helyétől függően. A közös jegybank számos vidéki fiókot létesített.

A dualista jegybank életre hívása nem jelentette azt, hogy a magyar végleg lemondtak volna önálló magyar jegybank létrehozásáról. A századforduló után ismét felerősödtek az önálló magyar intézetet követelők hangja. Az 1908-as vita inkább politikai, mintsem szakmai volt, amit az 1909-es politikai válság háttérbe szorított. Az első világháború a jegybankot is a háború szolgálatába állította. Az OMB szabadalma 1917. végén járt le. A szabadalmat viták után meghosszabbították, ami az utolsó volt a közös bank történetében és 1919. december 31-éig tartott. Az ezt követő időszakot a Párizs környéki békeszerződés előírásai szabták meg. Az átmeneti időszak alatt megtörtént a bank felszámolása, az utódállamokban az új pénzügyi rendszerek és önálló jegybankok megszervezése (ld. korábbi cikkeinket), ami Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank 1924. május 24-i megalakulásával zárul.


Garami Erika